TÁJÉKOZTATÁS!

Megoldandó feladatok és javaslatok a fogyatékossággal élő emberek életminőségének

javítása érdekében, az Emberi Erőforrások Minisztériuma szakmai államtitkárságai számára.

FESZT egyeztetés anyaga

I. Egészségügyért Felelős Államtitkárság

1) Háziorvosi ellátás.

A háziorvosi ellátás feltételeinek javítását ismereteink szerint a Kormány kiemelt feladatként kezeli.

A fogyatékossággal élő emberek számára a háziorvosi alapellátás a jelenlegi helyzetben igen sok esetben gyakorlatilag elérhetetlen az alábbiak miatt.

a) A háziorvosi rendelők jelentős része, a különböző fogyatékossággal élő emberek számára fizikai és infokommunikációs szempontból akadálymentesen nem használható.

Még ma is rendkívül gyakori, hogy a háziorvosi, házi gyermekorvosi, házi fogorvosi rendelő

– lift nélküli épületben emeleten helyezkedik el,

– csak több lépcsőn, különösen korlát nélküli lépcsőkön, szűk bejárati és belső ajtókon keresztül közelíthető meg,

– nem rendelkezik akadálymentesen, kerekesszéket használó betegek által is használható WC-vel, öltözővel,

– a rendelő helyiségen belül a bútorzattól nem fér el a kerekesszékes beteg – különösen a nagyobb terjedelmű elektromos kerekesszéket használó,

– nincsen a kerekesszékes betegek számára is használható vizsgáló és kezelő eszköz – pl. fogorvosi szék, amelybe kerekesszékes páciens is át tud ülni, stb.

– a háziorvosi szolgálat személyzete nem ismeri a jelnyelvet, így nem képesek a siket beteggel kommunikálni,

– az egészségügyi személyzet nem ismeri az autista, értelmi sérült, súlyosan mozgássérült emberek, fogyatékosságából eredő sajátos jellemzőit,

– nem áll rendelkezésre a vak emberek tájékozódását segítő technikai háttér – vezetősávok, braille írásos, vagy hangos jelzések, tájékoztatók

b) Nehezíti a helyzetet, hogy a háziorvosi szakmai ellátás finanszírozása az OEP feladata, azonban a rendelő helyiségek döntő többsége a települési önkormányzatok tulajdonában és fenntartásában van, így az akadálymentesítésük is önkormányzati feladatkörbe tartozik, azonban így, sem az önkormányzat, sem az OEP, sem maga a praxist működtető háziorvos nem tartja kötelezettségének az akadálymentesítés megvalósítását.

2) Szakellátás.

Az előzőekben felsoroltakhoz hasonló problémák jellemzik a szakellátást végző szakorvosi rendelők, valamint a különböző szűréseket végző (tüdőszűrő állomások, mammográfiák, stb.) intézmények helyzetét is.

Ezekben az esetekben is eltér a szakorvosi ellátás finanszírozója (OEP), valamint az épület és a benne lévő infrastruktúra – berendezések, diagnosztikai eszközök, kezelő berendezések, fenntartója (települési önkormányzatok, állam) és ennek következtében egyik sem tekinti feladatának a teljeskörű hozzáférhetőség biztosítását a fogyatékos emberek számára.

Ezekben az intézményekben nem állnak rendelkezésre a fogyatékos emberek számára is használható vizsgáló és diagnosztikai berendezések – pl. a kerekesszékben élő ember nem tud részt venni a kötelező ernyőkép-szűrésen, a nőgyógyászati szűréseken, stb. mert a berendezések, felszerelések erre a legalapvetőbb szinten sem állnak rendelkezésre.

A megfelelő berendezések, műszaki technikai szinten már régen léteznek, beszerezhetők, áruk sem megfizethetetlen, mert sorozatban gyártottak. Pl. állítható magasságú vizsgáló asztalok, vizsgáló székek, fogorvosi székek, stb. sorozatgyártásból kaphatók és használatuk, nem fogyatékos emberek, valamint az egészségügyi személyzet számára is előnyös.

3) Kórházi ellátás.

– A kórházi ellátásban, kórházi átépítések, felújítások során az akadálymentes fizikai környezet alapelemei, a ma már kötelező építési, műszaki előírások hatására megvalósulnak, azonban rendkívül gyakori pl., hogy az alapvetően akadálymentes kórtermet úgy rendezik be, hogy nincs hely a kerekesszékkel történő önálló közlekedésre.

– Jellemző, hogy az akadálymentesen megépített WC-ben takarító eszközöket, egyéb, oda nem való eszközöket helyeznek el, ettől az, használhatatlanná, megközelíthetetlenné válik.

– Régi elavult, idejétmúlt rendelkezések tiltják, hogy az életvitelszerűen kerekesszéket használó beteg bevihesse a kórházba a saját kerekesszékét (esetleg elektromosat is), amit önállóan jól tud használni és ezzel legalább részben, önellátóvá válhatna. Ez teljesen olyan, mintha az ép beteg nem vihetné be a kórházba a saját pizsamáját, papucsát, ruháját – erőltetett és az esetek döntő többségében értelmetlen és hatástalan higiéniai előírások miatt.

– A kórházak döntő többsége pedig, nincs felszerelve használható, megfelelően karbantartott belső segédeszközökkel, karfa nélküli, lyukas kerekű, törött támlájú, fék nélküli, fertőtlenítés nélküli elhasználódott mechanikus kerekesszékek, gumi nélküli mankók vannak a legtöbb kórházban – ha egyáltalán vannak- amelyekbe egymás után ülnek bele a legkülönbözőbb betegséggel élő betegek, átadva így egymásnak a fertőzésüket.

– Ennél sokkal higiénikusabb lenne, ha mindenki használhatná a saját kerekesszékét és csak annak kellene a kórházi széket használni, akinek nincs sajátja – persze a kórházi székeket megfelelő állapotban kellene tartani, ami a legritkább esetben fordul elő.

– A kórházak egészségügyi személyzete általában nem rendelkezik a fogyatékosságra vonatkozó alapvető ismeretekkel – pl mit jelent egy autista, vagy súlyosan értelmi sérült, siket, vak betegnek egyedül, teljesen idegen, új környezetbe, ismeretlen körülmények közé kerülni, hogyan kell ezeket a helyzeteket türelemmel, toleranciával, empátiával kezelni, hogyan kell a kerekesszékből átültetni egy spasztikus izomállapotú sérültet, pl. a belgyógyászaton (talán a mozgássérült osztályokon dolgozók tudják) – stb.

Emiatt számtalan konfliktus is keletkezik és a beteg együttműködése, gyógyulása sem ideális.

4) Általános, rendszer szintű problémák:

– Az egészségügyi intézményeknek helyet biztosító épületek akadálymentesítési helyzetéről pontos adatok nem állnak rendelkezésre, annak ellenére, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma megrendelésére, 2012 -2013 évben egy országos akadálymentesítési felmérés készült, amely magában foglalja a háziorvosi rendelők, szakorvosi rendelők felmérését is.

Ez az adatbázis, ismereteink szerint ma sem hozzáférhető – bár állítólag elkészült.

– Az egészségügyi ellátó rendszer egészére jellemző, hogy az egészségügyi személyzet döntő többsége nem ismeri a különböző fogyatékosságból eredő hátrányok jellegét és annak kezelési módjait. Siketekkel való foglalkozás – jelnyelv használata, értelmi sérültekkel, autistákkal való foglalkozás speciális módjai, súlyosan mozgássérült, spasztikus izomtónusú, deformitásokkal rendelkező, mozgásukban súlyosan korlátozott, kerekesszéket használó emberekkel való foglalkozás módszerei.

Gyakorlatilag, paradox módon, szinte az egészségügyi személyzet rendelkezik a legalacsonyabb szintű fogyatékossági ismeretekkel.

5) Megoldási javaslatok

– Az egészségügyi személyzet (orvosok, ápolók, egyéb szakszemélyzet, asszisztensek, recepciósok, technikai személyzet – takarítók, szállításban részt vevő segédszemélyzet, stb.) képzése a különböző jellegű fogyatékosságokra jellemző állapotokról azok jellemzőiről kezelési módjáról – az alapképzésbe, de legalább a kreditpontos továbbképzési rendszerbe kötelező módon beépítve.

– Kötelező érvényű, megfelelési határidőket tartalmazó jogi szabályozás arra vonatkozóan, hogy az egészségügyi intézmények mindegyikének milyen alapkövetelményeknek kell megfelelni a fogyatékossággal élő emberek ellátása érdekében – akadálymentes fizikai és infokommunikációs környezet, a fogyatékos emberek ellátását is lehetővé tévő technikai felszerelések, berendezések tekintetében.

– Célzott EU pályázati programok a megfelelő infrastruktúra (épületek, technikai eszközök, berendezések kialakításához szükséges anyagi források biztosítására.

– A megvalósítás és a fenntartás monitorozása az ellenőrzésre jogosult szervezetek közreműködésével – ÁNTSZ

II Sportért felelős államtitkárság.

1) Szabadidő és tömegsport.

– A fogyatékossággal élő emberek szabadidő és tömegsport lehetőségeinek biztosítására nincs kiszámítható, rendszeres finanszírozás.

– Nincs állami szinten felelőse a szabadidő és tömegsportnak, különösen a felnőtt fogyatékos személyek esetében – a diáksportban működő FODISZ –nak jelenleg nem feladata a felnőtt tömegsport szervezése és finanszírozása.

– Az alapvetően versenysporttal foglalkozó, fogyatékossággal élő emberek sportegyesületei mellett, nem működhetnek szabadidősportot is szervező, de ezen kívül még más feladatokat (pl. közösségszervezés, kulturális és szabadidős programok szervezése, képzés, érdekérvényesítés, stb) is ellátó, a szabadidősport szervezésére és működtetésére anyagi eszközökkel is rendelkező civil szervezetek egyesületek.

– A jelenlegi jogszabályok nem teszik lehetővé, a nem kifejezetten sportegyesületi jellegű civil szervezetek szabadidő és tömegsport célú működésének célzott állami, vagy önkormányzati támogatását.

– A sportlétesítmények alapvetően a versenysport kiszolgálását tekintik feladatuknak, gyakorlatilag lehetetlen bejutni egy – egy sportlétesítménybe szabadidősport jellegű tevékenységek folytatására.

– A sportlétesítmények akadálymentesítése jellemzően – ha egyáltalán az akadálymentesítés rendelkezésre áll – elakad a sportrendezvények látogatói számára rendelkezésre álló területek akadálymentesítésnél, de csak ritka esetben teszi lehetővé fogyatékossággal élő sportolók rendszeres szabadidő- sport tevékenységének folytatását – az öltözök, zuhanyozók, medencék, sportpályák, edzőtermek, stb. megközelíthetősége, használhatósága, a fogyatékos emberek sportjához szükséges speciális eszközök biztosítása, a megfelelő szakemberek biztosítás szinte mindenütt hiányzik – ezek biztosítására nincsenek források.

– A fenti tényezők miatt, csak rendkívül kevesen vesznek részt a mozgás élményét és egyben a rekreációt biztosító szabadidő sport tevékenységben.

– Alacsony a fogyatékos versenysportok utánpótlási potenciálja, a versenysportok többsége, folyamatos előregedéssel, utánpótlás hiánnyal küzd, illetve egyes, korábban működő fogyatékos –sportágak megszűntek, vagy a megszűnés határán vannak, vagy csak ritka helyeken elérhetők, emiatt nem is tud kialakulni igazi hazai versenysport – pl atlétika, ülőröplabda, ülőkosárlabda, rögby, stb.

2) Megoldási javaslatok

– A fogyatékos emberek szabadidősportjáért felelős állami szervezet kijelölése,

– Jogszabály módosítás, annak érdekében, hogy a szabadidő és tömegsport tevékenysége szervezése, folytatása ne csak sportegyesületi formában, hanem más tevékenységet is folytató egyesületeken, civil szervezeteken belül, pl. sportcsoportok működtetésével is finanszírozható legyen.

– A sportlétesítmények akadálymentesítésére vonatkozó tervek, pályázatok terjedjenek ki a sportolási lehetőségek akadálymentesítésére is, beleértve a speciális sporteszközök biztosításának kötelezettségét is, pl. sportolásra alkalmas kerekesszékek, egyéb eszközök.

– A sportszakemberek alap, közép és felsőfokú képzésébe be kell vinni a fogyatékos emberek sportjára vonatkozó ismereteket és biztosítani kell a speciális továbbképzés lehetőségeit.

– Álljanak rendelkezésre pályázható, illetve kiszámíthatóan, tartósan hozzáférhető állami, önkormányzati források a szabadidős sport tevékenységek folytatására is.

III. Köznevelésért felelős államtitkárság

1) Kötelező alapszintű képzés

– A köznevelési intézmények akadálymentesítésére – épületek, tantermek, tornatermek, közösségi terek, berendezések, felszerelések, bútorok, stb – vonatkozóan célzott EU pályázati forrásokat kell biztosítani, mert a köznevelési intézmények akadálymentesítettségi szintje még jelenleg is igen alacsony. Infrastruktúra akadálymentesítése

– A többségi pedagógus alap képzés ismeretanyagába be kell építeni a fogyatékosságra vonatkozó ismereteket. A kötelező továbbképzési anyagba rendszeres, tematikus jelleggel a fogyatékos gyermekek nevelésére, képzésére vonatkozó speciális ismereteket be kell építeni, mert ezeknek az ismereteknek az elsajátítása biztosíthatja az inkluziv – befogadó képzési rendszer kialakulását és fejlődését. A „fejek akadálymentesítése”

– A pedagógiai szakszolgálatok átalakított rendszerét minél sürgősebben működőképessé kell tenni, mert jelenleg még igen hiányos az infrastruktúra és a szakember ellátottság helyzete – különösen a kistelepüléseken élő fogyatékos gyermekek számára. (Korai fejlesztés, fejlesztő felkészítés, logopédiai fejlesztés, konduktív pedagógia, stb.)

– Biztosítani kell a pedagógiai szakszolgálatokhoz, illetve a köznevelési intézményekbe való rendszeres eljutás lehetőségét a súlyosan fogyatékos gyermekek számára, pl. a szociális államtitkársággal együttműködve a Támogató Szolgálat rendszer fejlesztésén keresztül, a speciális szállítóeszköz ellátás fejlesztésével és a szolgáltatás finanszírozásával. Iskolabusz rendszer kiépítése a sajátos nevelési igényű – de különösen a súlyosan fogyatékos gyermekek számára.

– A sajátos nevelési igényű – különösen a súlyosan fogyatékos, de befogadó képzésben való részvételre alkalmas gyermekek számára biztosítani kell a megfelelő létszámú és megfelelő bérezésben részesülő pedagógiai asszisztens, személyi segítő létszámot.

2) Középfokú képzés

A középfokú képzésben részt vevő tanintézmények akadálymentesítettségi helyzete szinte tragikusnak mondható, sokkal alacsonyabb, mint az alapszintű köznevelési intézményeké.

Amennyiben a fogyatékossággal élő fiatalok nem tudják megszerezni a középfokú végzettséget, akkor a társadalomnak még nagyon sokáig szemben kell nézni azzal, hogy az alacsony képzettségi szint miatt, a fogyatékosságuk ellenére még munkaképes fiatalok sem tudnak munkát vállalni, így kényszerűségből, esetleg életük végéig a társadalom eltartottjai maradnak. Megfelelő képzettség megszerzése esetén azonban, munkavégzésre és közteherviselésre képes állampolgárok lehetnének, amely a saját részükre, családjaik részére és a társadalom részére is előnyös lenne.

A képzésben való részvétel biztosítása alapvető társadalmi érdek és a mindenkori kormányok kötelezettsége.

Sajnos, a köznevelési intézmények területén sem lehet pontos adatokhoz hozzájutni, mert még nem hozzáférhető a 2013. évben befejezett, a köznevelési intézményekre is kiterjedő országos akadálymentesítettségi felmérés eredménye.

IV. Szociális ügyekért felelős államtitkárság

1) Támogató Szolgálatokkal kapcsolatos feladatok

a) A Támogató Szolgálatok évek óta tartó visszafejlesztésének leállítása, a feladatmutatók legalább 20 %-os emelése – amely csak a 2010. évi szintre történő visszaállást jelentené.

b) A Támogató Szolgálatok átlagosan 9 -10 éves korú speciális szállító jármű parkja megújításának támogatása. Ehhez évente legalább 200 millió forintos pályázati forrás biztosítása, amely évente mintegy 20 jármű cseréjét tenné lehetővé. A járműpark megújítása a szolgálatok saját forrásaiból lehetetlen, a járműpark folyamatosan lepusztul, a biztonságos szállítást nem teszi lehetővé, emellett az elöregedett járműpark fenntartása igen jelentős költségekkel jár a szolgálatok számára.

2) Egyéni közlekedés és a lakás akadálymentesítés támogatása

A mozgássérült személyek számára, a közlekedéssel kapcsolatos támogatások tényleges igénybevételi lehetőségének biztosítása.

a) A jelenlegi jogszabályi környezetben minden fogyatékossági támogatásra jogosult autista, siket, értelmi sérült, vak és gyengénlátó ember alanyi jogon jogosult parkolási kártyára és járműszerzési támogatásra, függetlenül attól, hogy mozgásképessége alapján több kilométeres gyaloglásra, vagy akár maratoni táv lefutására is alkalmas és közlekedőképessége alapján bármely közösségi közlekedési eszközre minden gond nélkül képes felszállni.

b) A korábbi jogszabályok alapján mozgássérültnek minősülő embereknek csupán mintegy

40 %-a kapja meg az NRSZH vizsgálata alapján a 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendeletben foglaltakra hivatkozva „mozgásában súlyos mértékben akadályozott” minősítést, az igen durva mértékben megszigorított jelenlegi szabályozás alapján.

Tömegével fordul elő, hogy egy, vagy két alsóvégtag részleges bénulással, végtag rövidüléssel élő, könyökmankóval, bottal járóképes ember a jelenlegi vizsgálati módszerek alapján nem minősül mozgásában súlyosan akadályozott embernek.

A 7/2012. (II. 14.) NEFMI rendelet 1. sz. mellékletében lévő táblázat alapján, pl. az az idegrendszeri károsodás következtében mozgáskorlátozottá vált ember, akinek alsó végtagjai olyan mértékben bénultak, hogy lépcsőn nem képes járni, a táblázat szerint csupán 11 -20 % mértékű egészségkárosodottnak minősül, így, ha egyéb egészségkárosodása nem áll fenn, akkor semmiféle kedvezményre, támogatásra nem jogosult

A mozgásszervi károsodások közel 70 %-a ilyen okok miatt következik be, pl. gyermekbénulás, stroke, agyvérzés, agylágyulás, egyéb agyi történések.

Így, a vizsgált esetek közel 60 %-ában olyan emberek, akik évtizedek óta mozgássérültek voltak és ténylegesen is, szemmel láthatóan, gyalogos mozgásukban, járművekre történő felszállási képességükben, állva utazási képességükben, gyalogosan teherszállítási képességükben jelentős mértékben korlátozottak, a jelenlegi vizsgálati metódus alapján „meggyógyultak” és minden kedvezményre való jogosultságukat elvesztették.

Álláspontunk szerint, a megváltozott munkaképesség minősítésére „kitalált” és alkalmazott vizsgálati módszer, automatikus alkalmazása, alkalmatlan a közlekedőképesség korlátozottságának megállapítására.

c) Méltánytalannak és igazságtalannak tartjuk, hogy a mozgássérült emberek tízezrei esnek ki a támogatások rendszeréből:

– megszűnt a korábbi évi 7.000.- Ft alapú közlekedési támogatás, amellyel az állami költségvetés évente mintegy 2 milliárd forintot takarított meg a mozgássérült embereken, miközben a korábbi támogatás helyébe, számunkra nem lépett semmi.

– A korábban mozgássérültnek minősülő, évtizedeken keresztül parkolási kártyával rendelkező emberek mintegy 60 %-a, a lejáró parkolási kártyája helyett nem kap új kártyát, mert az új minősítési rendszer szerint, bár állapota inkább rosszabbodott a kora előrehaladásával, mint javult, de mégsem minősül mozgássérültnek. „Természetesen” minden fogyatékossági támogatásban részesülő autista, értelmi sérült, siket és nagyothalló, vak és gyengénlátó, ritka betegséggel élő ember és családja, alanyi jogon részesül parkolási kártya ellátásban.

– A járműszerzési támogatások új rendszerében a korábban mozgássérültnek számító emberek mintegy 60 %-a nem lehet kedvezményezett, mert az új vizsgálati módszer alapján nem kapja meg a közlekedőképességében súlyosan akadályozott minősítést. Ebben a rendszerben, minden fogyatékossági támogatásban részesülő autista, siket, értelmi sérült, vak és gyengénlátó, ritka betegséggel élő ember, illetve családjuk alanyi jogon támogatásra jogosult.

– A járműszerzési támogatások új rendszerében a legsúlyosabb mozgássérültséggel élő emberek – a mechanikus, illetve elektromos kerekesszéket használók – nem juthatnak hozzá olyan új gépkocsi vásárlásához nyújtott 900.000.- Ft összegű támogatáshoz, amely számukra a közlekedésben önállóan, vagy segítséggel történő részvételüket biztosítaná. Az új gépkocsi beszerzéséhez nyújtott támogatás kizárólag a Suzuki gyár egyes típusaihoz vehető igénybe, amelyek műszaki szempontból nem alkalmasak a kerekesszékben élő emberek jelentős többsége számára. A gépkocsit önállóan vezető kerekesszékes személyek nem tudnak beszállni a támogatási rendszerben kapható egyetlen Suzuki típusba sem, mert az első ajtó nem elég széles ahhoz, hogy önállóan átülhessenek a vezetőülésbe. A Suzuki gyár jelenleg kapható típusai közül, a normál méretű mechanikus kerekesszék összecsukott állapotban csak a legdrágább típus (SxCross) csomagtartójába fér bele, elfoglalva a teljes csomagtartót, de a legsúlyosabb mozgássérültek által használt elektromos kerekesszék, még szétszedett állapotban sem fér bele a Suzuki gyár támogatással kapható egyetlen típusába sem, ehhez Combi gépkocsira lenne szükség.

Ilyen igénnyel a mozgássérült emberek mintegy 10 -15 %-a él, tehát a

rendszer átalakítása és a legsúlyosabb helyzetben lévő, támogatásra leginkább

rászoruló emberek igényeinek kielégítése nem tenné szükségessé a támogatási

rendszer átalakítását, sőt a támogatási költségvetési források növelését sem,

csupán a rendszer „finomítására” lenne szükség.

– Lakás akadálymentesítési támogatás helyzete.

A súlyosan mozgássérült emberek számára adható lakás akadálymentesítési támogatás mértéke radikálisan csökkent. 2010. évben, amíg a MEOSZ végezte az igényjogosultság előzetes előkészítését, addig évente mintegy 6000 (a korábbi években 12 -15 ezer) ember részesült ilyen támogatásban. Jelenleg, amikor a hozzáférési feltételek igen jelentősen megszigorodtak, ugyanakkor az adható támogatás mértéke 1996 év óta változatlanul legfeljebb 150.000.- Ft, a támogatás ügyintézési költsége az OTP belépésével több mint 30.000.- Ft (a korábbi költség ötszöröse) a támogatásban részesültek száma mintegy 600 fő. Az állami költségvetés megtakarítása a mozgássérült embereken közel egymilliárd forint évente.

3) Közgyógyellátás

a) A legsúlyosabb mozgássérültséggel élő, a fogyatékossági támogatás magasabb fokozatára jogosult (a mindenkori öregségi nyugdíjminimum 80 %-a) olyan emberek, akik:

– nem tudták megszerezni a rokkantsági ellátáshoz szükséges szolgálati időt, ezért rokkantsági ellátásban nem részesülnek, vagy

– az új minősítési rendszer szerint, egészségkárosodásuk mértéke nem éri el a korábbi jogszabály alapján elért I. vagy II. rokkantsági fokozat mértékét (70 %), vagy

– súlyos fogyatékosságukra tekintettel árvaellátásban részesülnek, ezért, e mellett nem kaphatnak rokkantsági járadékot,

a jelenlegi jogszabályi rendelkezések alapján nem jogosultak alanyi jogon közgyógyellátásra.

b) A közgyógyellátásra való jogosultság jelenlegi feltétele nem a fogyatékosság súlyosságának mértéke, hanem valamely, a jogszabályban rögzített ellátásban részesülés.

Ez a rendelkezés azt az igazságtalanságot eredményezi, hogy a legsúlyosabb fogyatékossággal élő – pl. elektromos kerekesszék használatára szoruló – súlyosan mozgássérült személy nem kaphatja meg alanyi jogon a közgyógyellátás keretében a számára nélkülözhetetlen kerekesszéket, vagy egyéb gyógyászati segédeszközt.

Az ilyen helyzetben lévő súlyosan mozgássérült emberek száma néhány százra, de legfeljebb ezer főre tehető, tehát az alanyi jogon történő közgyógyellátás számukra történő kiterjesztése nem járna jelentős költségvetési többlet forrással.

Amint az, a fenti probléma felvetésekből kitűnik, az utóbbi évek jogszabályi változásainak legnagyobb vesztesei a mozgássérült emberek tömegei voltak.

Természetesen nem azt fájlaljuk, hogy más fogyatékossági csoportok új, korábban számukra nem biztosított kedvezményeket kaptak, ezzel egyet tudunk érteni.

Számunkra csupán az nem fogadható el, hogy a mozgássérült emberek olyan évtizedes szerzett jogokat, kedvezményeket veszítettek el, amelyek elvonásának nincs igazán indokolható szakmai oka, emellett méltánytalan és súlyos hátrányokat okoz az általunk képviselt réteg számára, ezzel, több más itt nem felsorolt intézkedéssel együtt, a társadalomtól történő leszakadásukat segíti elő.

Az általunk felvetett problémák megoldása többségében az Emberi Erőforrások Minisztériumának kompetencia körébe tartozó kérdés.

Többségében kormányrendelet, vagy miniszteri rendelet módosítással orvosolható, költségvetési többlet forrás igény nélkül. Pl.

– a közlekedőképesség súlyos akadályozottságának megállapítására vonatkozó minősítési rendszer enyhítése,

– a járműszerzési támogatáshoz való hozzájutást szabályozó rendelet módosítása.

4) Fogyatékossággal élő emberek bentlakásos lakhatási formái

a) A támogatott lakhatás szakmai, intézményi, finanszírozási rendszere még nem alakult ki.

A modern rendszer kialakulását célzott pályázati eszközökkel, a következő EU pályázati időszakban a korábbiaknál lényegesen nagyobb mértékben kell támogatni.

b) A létrehozás támogatása mellett, megfelelő fenntartási finanszírozást is biztosítani kell ennek a lakhatási formának

c) A támogatott lakhatás, – amelynek jelenleg létező és bizonyos rétegek számára megőrzendő formája a lakóotthoni ellátás – fenntarthatósága érdekében, emelni kell az állami költségvetési támogatás mértékét, mert a lakóotthonok fenntartása a jelenlegi támogatás mellett folyamatosan veszélyben van.

5) Fogyatékossággal élő emberek nappali ellátása és foglalkoztatása

a) Fejleszteni, támogatni és ösztönözni kell a nappali szociális intézmények létrehozását, majd folyamatos fenntartását a működési támogatás jelentős emelésével, mert a nappali ellátási forma a jelenlegi finanszírozási szint mellett, szinte fenntarthatatlan.

Az ország bármely pontjáról 15 kilométeren belül el nem érhető nappali szociális ellátás kialakítása nélkül nem valósulhat meg sem a támogatott lakhatás, sem a fogyatékossággal élő emberek megfelelő szociális ellátása.

b) Fejleszteni és fenntartható módon támogatni kell, az akkreditált foglalkoztatásban részt venni képtelen súlyosan fogyatékos emberek intézményi foglalkoztatását végző foglalkoztatók kialakítását és működtetését.

c) Mindezen ellátási formák mellé hozzá kell rendelni az intézményekbe történő eljutást, valamint a fogyatékos emberek otthonában történő ellátását segítő támogató szolgálatok hálózatát, amelynek részleteit az első fejezet tartalmazta.

A Támogató Szolgálatokat vissza kell emelni a fogyatékos emberek kötelező alapellátásába és biztosítani kell megfelelő szintű, kiszámítható normatív finanszírozásukat.

V. Forrás tervezés

1) Az állami költségvetés főösszegéhez képest viszonylag szerény hazai költségvetési többlet forrást igényel a következő kérdések megoldása:

– a Támogató Szolgálatok feladatmutatóinak emelése – évi mintegy 1 milliárd forint

– a Támogató Szolgálatok járműparkjának fokozatos és folyamatos megújításához pályázati forrás biztosítása. – évi mintegy 200 millió forint.

– a közgyógyellátás alanyi jogú kiterjesztése néhány száz, sajátosan hátrányos helyzetbe került súlyosan fogyatékos személy számára, amely a szociális törvény rendelkezéseinek módosítását igényli. – évi mintegy 100 millió forint

– A fogyatékossággal élő emberek szabadidős és tömegsport tevékenységének támogatása. – évi mintegy 150 millió forint.

– A bentlakásos és nappali szociális intézmények, valamint a szociális intézményi foglalkoztatás fenntartásához nyújtott állami költségvetési támogatások növelése. – évi mintegy 2 milliárd forint

2) Elsősorban EU pályázati forrásokat igényel, – amelyek erre vonatkozó döntés esetén megteremthetők – az egészségügyi, köznevelési, szociális, sportlétesítmények, intézmények és azok infrastruktúrájának akadálymentesítése, amely megfelelő döntés esetén, a 2014 -2020 pályázati időszakban megvalósítható.

3) Nem igényel külön forrásokat az általunk javasolt jogszabály módosítások végrehajtása, az egészségügyi ellátásban, a köznevelésben résztvevő személyzet fogyatékossági ismeretekre vonatkozó képzése, továbbá az egészségügyben és egyéb rendszerekben a szervezési intézkedésekkel megoldható helyzetek javítása

Szövetségünk partnerséget, szakmai segítséget ajánl fel a Minisztérium és valamennyi államtitkárság számára.

Ugyanakkor kérjük és igényeljük, hogy a bennünket érintő döntések meghozatala előtt történjen szakmai egyeztetés, amelynek során szakmai tapasztalatainkat, tudásunkat szívesen a döntéshozók rendelkezésére bocsátjuk, segítő szándékkal.

Tisztelettel:
Dr.Hegedüs Lajos
elnök